Új bejegyzés Frissítés

2005.01.29. 09:13

BevezetésAlig találkoztam eddig olyan emberrel, akit ne nyűgözött volna le a lovak szépsége, mozgásuk kecsessége, nemessége. Sajnos náluk már kevesebben vannak azok akik meg is tapasztalták a lovaglás feledhetetlen élményét. Ennek tapasztalataim szerint két oka van. Az egyik, hogy – valljuk be őszintén – elég nagy állatról van szó, amit az ember csak akkor tapasztal meg, ha közvetlenül odaáll egy ló mellé. (Főleg, ha az első alkalomról van szó, hatalmasnak tűnhet egy átlagos méretű hátasló is.) A másik ok sajnos anyagi eredetű. Amíg az ember nem végez komoly számításokat, hogy mennyibe kerül egy ló tartása (és ekkor nem egy istállónyi lóról beszélek, amennyit egy bérlovagoltató tart), addig (jogosan) drágának tartja az 1600-1800Ft–ot egy óra karámlovaglásért, ami pedig elég átlagos ár. Na, de félre az anyagiaskodással! Főként azért ragadtam billentyűzetet, hogy leírjak néhány fontosabb tudnivalót a lovakról azok számára, akik egy kicsit jobban szeretnék megismerni a lovat és a hozzá kapcsolódó nemes sportot. Én magam Mecseknádasdon hódolok a hobbimnak, olyan gyakran, amilyen gyakran csak tudok. Az ottaniak (főleg a lovászok) örülnek, ha megyek, mert mindig segítek nekik elvégezni az istálló körüli munkákat, kezdve a trágya kihordásától a problémásabb lovak mozgatásáig. Leginkább itt szereztem gyakorlati tapasztalatokat, de ezekhez hozzájárultak olvasmányaim is, amik szép számmal akadnak, ugyanis, ha nem volt időm az istállóba menni (ez Pécstől ¾ órás busz-út), akkor könyvekbe merültem és onnan bővítettem ismereteimet, melyeket most megosztok az érdeklődőkkel. II. Általános tudnivalók Ha ne adj’ Isten arra vetemednénk, hogy elmegyünk egy istállóhoz, nem árt néhány dologgal tisztában lennünk. A legtöbb tulajdonos nem szereti, ha idegenek teletömik a lovait kockacukorral, ugyanis a ló fogazatának is ugyanúgy árt, mint az emberének. A lovak szívébe lophatjuk viszont magunkat a következő nyalánkságokkal, amire a tulajdonos sem néz ferde szemmel: félbevágott alma, görögdinnye héja, sárgarépa, száraz kenyér (ami nem penészes és ropog). Vigyázni kell azonban a túl sok és túl rendszeres kényeztetéssel, mert a ló követelőzővé válhat. A legjobb megoldás, ha lovaglás után nem kézből adjuk neki a finomságokat, hanem előre elrejtjük az etetőjében. Idegen lóhoz mindig lassan közelítsünk, főleg, ha a legelőn van. Mindig figyeljük a füleit: sok mindent elárulnak. Ha felkapja a fejét és hátrasunyítja a fülét, jobb ha tovább nem is közelítünk. Lovat sose közelítsünk meg hátulról, mert megijedhet és hátrarúghat. Ha istállóban áll, először mindig szóljunk hozzá, aztán ha észrevett, akkor menjünk csak mellé. Az ismeretlen csikós kancát jobb, ha békén hagyjuk. Lovak körül ne futkározzunk, a kisgyerekekre is fokozottan ügyeljünk. Bár a lovak (általában) nem taposnak rá semmi élőre, azért nem árt az óvatosság. 1. A lovak törzsfejlődése Az olvasó ne ijedjen meg! Ez nem egy száraz biológiai szöveg lesz, de szükség van rá, hogy később megérthessük A LOVAT. A lovak törzsfejlődése nagyjából 55 millió évbe telt. A legöregebb ős kb. 54 millió évvel ezelőtt, a földtörténet eocén korszakában élt. Ez az állat olyan hatalmas volt, mint egy mai nyúl. Hyracotheriumnak hívták. Ő még a fák lombját fogyasztotta. Első lábain négy, hátsó lábain három ujja volt. Európa, Észak-Amerika és Kelet-Ázsia erdős vidékein élt. Belőle fejlődtek ki évmilliók során az első olyan fűevő (legelő) állatok, melyek lábain eleinte három, majd fokozatosan egyetlen, patában végződő ujj volt. A korai lombevő lovakhoz tartozott még a Mesohippus és a Parahippus. Nekik alacsony koronaredőzetű fogaik voltak. Amikor kb. 20 millió évvel ezelőtt, az észak-amerikai erdők helyét füves puszták foglalták el, az ősi lovak végtagjai egyre hosszabbakká váltak, így lehetővé téve a hosszú vándorlást és a ragadozók előli sikeres menekülést. Ezzel egyidőben fogazatuk is átalakult: koronájuk rágólapja magas redőzetű lett, ami alkalmasabb volt a szívós füvek felaprítására. Az első fűevő ló a Merychippus volt, de később kiszorította a Pliohippus, az első egyujjú ló. A pleisztocén korszakban (mintegy kétmillió évvel ezelőtt) jelentek meg az Equus nem első képviselői. A jégkorszak alatt az  Equus  faj Amerikából Eurázsiába vándorolt. (Megtehette, hiszen ekkor a kontinensek még összeértek.) Négy primitív lófajta fejlődött ki Európában és Ázsiában. Przewalski ló Ez az ázsiai vadló. Napjainkban állatkertekben találkozhatunk vele, de vannak mozgalmak, melyek eredeti környezetébe való visszatelepítését szorgalmazzák. Jellegzetes a nehéz, konvex profilú fej, a felálló sörény. Érdekességként említem, hogy a kromoszómaszáma eltér a házilóétól, 64-gyel szemben 66. Tarpán Gyorsmozgású, karcsú és könnyed felépítésű volt. Az őzre hasonlító sötétbarna szőre télen kifehéredett. A tarpán valószínűleg kapcsolatban állt az arab lovak eredeti állományával. Ez gyakorlatilag kihalt, csupán a Lengyelországban mesterségesen fenntartott, konyikkal keresztezett ménes révén maradt fenn. Erdei ló A kihalt erdei ló valószínűleg testes, vastag lábú növényevő állat volt. Nagy patái lehetővé tették, hogy mocsaras területeken éljen. Vastag és durva szőrzete almázott volt, ami valószínűleg a rejtőzködést könnyítette meg. Úgy tartják, hogy ez volt az európai nehéztestű lófajták őse, más kutatók létét is kétségbe vonják. Tundra ló A leleteket – amelyek a tundra lótól származhatnak – a mamutmaradványokkal együtt az északkelet-szibériai Yana-völgyben találták. Az ott honos Yakut pónikat, a maguk vastag, szürke szőrzetével, egyenes leszármazottaknak tartják. Egyébiránt ennek a negyedik primitív lófajtának úgy tűnik nem volt közvetlen hatása a lovak fejlődésére. 2. A lófélék családja A lovak, szamarak és zebrák a lófélék (Equidae) családjába tartozó emlős állatok. Páratlan ujjú patásoknak nevezzük őket, mivel minden lábukon csak egyetlen ujjuk (patájuk) van. A lófélék – legközelebbi rokonaikkal, az orrszarvúakkal és a tapírokkal együtt – a páratlanujjúak rendjébe tartoznak. Minden fajuk kifejezetten társaságkedvelő. Noha a háziló (Equus caballus) fajtái között rendkívül nagyok a méretbeli különbségek, valamennyien egyazon fajhoz tartoznak. Most nézzünk meg néhány ismertebb lófajtát országok szerinti csoportosításban. Az arab telivér A világ talán legfontosabb fajtája az arab telivér, mely egyben egyike a legősibb fajtáknak. Szinte valamennyi lófajta ereiben csordogál több-kevesebb arab vér is. Az első feljegyzések a tudatos tenyésztésről Mohamed próféta idejéből származnak, aki vallási kötelességgé tette a lovak tenyésztését, mivel egy legenda szerint ezeket a lovakat Allah teremtette a déli szélből. Egy másik legenda szerint Mohamed egy alkalommal egy egész napig szomjaztatta ménesét. Mikor kinyitotta a kaput, lovai vad vágtával törtek a kút felé. A próféta ekkor belefújt harci kürtjébe. A lovak többségének a kút fontosabb volt: mindössze öt kanca akadt, amely a hívásra azonnal Mohamed mellett termett, elfeledve gyötrő szomjúságát. Ez az öt kanca lett az arab telivér fajta alapítója. Azért a természet keze-munkája is nyomot hagyott ezen lovakon, ugyanis a kegyetlen, sivatagi körülmények között csak a legszívósabb, legigénytelenebb lovak maradtak életben. Ezen szigorú szelekciók révén jött létre a világ talán legtökéletesebb lófajtája, mely még az angol telivér kitenyésztésében is fontos szerepet játszott, sőt számos hidegvérű és pónifajta nemesítésében is részt vett. Viszonylag kis termetű: 150-155 cm marmagasságú (a marmagasság a földtől, a mar tetejéig mért magasság, amiből a patkó magasságát levonják), tökéletes testfelépítésű ló. Intelligenciája miatt a tenyésztők kedvence, állóképessége pedig a hosszútávlovaglás verhetetlen bajnokává tette. Az angol telivér Angol telivérnek nevezzük azokat a lovakat, melyek az 1793-ban Angliában kiadott telivér-méneskönyvben szerepelő lovak valamelyikének a leszármazottai. A fajta az angol lóversenyszenvedélynek köszönheti létrejöttét, ugyanis a korábban versenyeztetett gyors, de kistermetű pónifélék nemesítéséből született. A XVIII. század elején Angliába került három keleti mén utódai ugyanis olyan kiválóak voltak a versenypályán, hogy felmerült egy új fajta létrehozásának gondolata. Csak e három mén utódait jegyezték be a méneskönyvbe. A beltenyésztés elkerülése végett csak a nagyon szigorú szabályoknak eleget tevő, továbbtenyésztésre méltó egyedek kerültek kiválasztásra. A fajta most már az egész világon elterjedt és tenyésztett. Jó testfelépítésű, élénk, bátor, de érzékeny, 150-170 cm marmagasságú ló. Németország Hannoveri A német lófajták közül talán a leghíresebb. Az egész világon elterjedt és sikeres sportló. Jellemző rá a szabályos és jól izmolt testfelépítés, 165-175 cm marmagasság, intelligencia és a kiegyensúlyozottság. Trakheneni Kelet-Poroszországból származó arányos testfelépítésű 160-170 cm marmagasságú, élénk vérmérsékletű sportló.

[1-1]